Miért nem azt csinálja, amit szeret?

 

Egyik ügyfelem mesélte, hogy a nagyszülei a családban mindenkit megpróbálnak lebeszélni arról, hogy olyan pályát válasszanak, ami neki tetszik. És nagy sikerrel teszik ezt. A fiúk nagy sikerű rendezvényfotós volt, a fotós felszerelése egy ingatlan árával ért fel. Képzelhetitek, milyen bevétele volt folyamatosan, évek óta. Nagyon sok munkával járt ez neki, de nagyon jól keresett és nagyon szerette. A nagyszülők addig jártak a nyakára, hogy most lényegesen kevesebb pénzért csinál olyat, amit nem szeret igazán. És folytathatnám a sort a többi családtaggal…

Miért nem azt csinálja, amit szeret?!
Én csak a javadat akarom!

Hogy miért teszik ezt a nagyszülők? Egyszerű a válaszuk: “Nem érdekes, hogy mihez lenne kedved, mert abból úgy sem lehet megélni, és egy vállalkozásba amúgy is csak belebukni lehet, kizárólag hiányszakmát szabad választani”. Annyiban igazuk van, hogy olyan szakmát tanulni, amiből hiány van, jó szempont. Viszont minden másban tévednek.

Honnan tudom, hogy tévednek? Ők a szocializmusban voltak fiatalok, amikor nem volt pályaválasztás, hanem az állam megmondta, hogy milyen szakemberre van szükség és ha tetszett, ha nem azt kellett tanulni. Voltak kivételek is, de ez volt a gyakori. Az a világ erről szólt. A mi világunk viszont már ennek a teljes ellentéte. Ma azok elégedettek, akik nagyon tisztában vannak vele, hogy mi érdekli őket, mik az erősségeik, hová akarják fejleszteni magukat, hogyan van pont rájuk szüksége a társadalomnak. Ezt nevezzük tudásalapú életpálya építésnek, amikor a személyiségemből fakadó alkotó erő alapján értékel engem a piac. Az alkotó erő abból fakad, hogy azt csinálom, amire születtem!

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu